Kubota Történelem - 2. rész (1927-1945)

1927-1945

A két világháború között

1930-ban a cég újraszerveződött, mint részvénytársaság és elköteleződtek az új telephelyek építése mellett. A Sakai motorgyár, illetve a Mukogawa gép- és vízvezetékcsőgyár is ebben az időben épült meg. 1937-ben a vállalat létrehozta az Amagasaki Iron-t, ahol különleges technológiával gyártottak vascsöveket, azonban a világháború alatti gazdasági megszorítások miatt nem érte el a várt eredményt. Ezután minden telephely sérüléseket szenvedett a világháború alatti bombázásokban.


1927 - Sumidagawa Vasművek megvásárlása

1927-ben a Kubota 42%-os részesedése volt a legnagyobb a vascsövek japán piacán. Annak érdekében, hogy a Kanto régióban is jelen legyen és így abszolút előnyt szerezzen, a Kubota úgy döntött, hogy megvásárolja a piaci rangsorban harmadik legeredményesebb társaságot, a Sumidagawa Iron Works Co., Ltd.-t, amelynek részesedése 16% volt. 

A termékek meghibásodási aránya a megvásárolt üzemben körülbelül 30–40% körül alakult és a munkavállalók motivációja is nagyon alacsony volt. Üzleti okokból a társaságot nem egyesítették a Kubotával, hanem önálló társaságként működtek tovább. Daizo Odawarat (aki később a  Kubota elnöke lett) ügyvezető igazgatónak nevezték ki az üzembe. Bement a gyárba és a dolgozókat újra betanította a vascsövek gyártásának alapjaitól kezdve. Odawara annyira belopta magát a munkavállalók szívébe, javította a munkamorált és ezzel az egész társaságot, hogy a Sumidagawa Vasmű nyereség szempontjából mindössze három évvel később a társaság legsikeresebb üzemévé vált.

 

 

Tozo Kubota igazgató (bal) és Daizo Odawara a Sumidagawa Vasművek

ügyvezető igazgatója (jobb) egy, az üzemben rendezett ünnepségen.


 

1930 - Újraszerveződés részvénytársasággá

A Kubota Iron Works átalakult részvénytársasággá a mély recesszió közepén, amely folytatódott az 1927-es japán pénzügyi válság és a 1929. októberi New York-i tőzsdei összeomlást követő válság után. Két társaságot alapítottak. Az első a Kubota Iron Works Co., Ltd. (tőke: 4,5 millió jen) volt, amely öntöttvas csöveket és öntött fémtárgyakat gyártott.
A másik a Kubota Iron Works Machinery Co., Ltd. (tőke: 1,5 millió jen) volt, amely ipari és mezőgazdasági motorokat, szerszámgépeket, mérlegeket gyártott. A társaság felosztásának időpontját mondhatjuk az autonóm részlegek megszületésének.

 

 

 

Egy, a dolgozóknak címzett levél az átalakulásról

 

 

1932 -  Folyamatos megrendelések Hollandiából

Az arany kivitelét Japánból 1930 januárjában engedélyezték, de a következő év végén ismét betiltották. Ez a jen árfolyamában hirtelen esést okozott, ami kedvező környezetet teremtett az export számára. A vállalat első exportja Európába akkor történt, amikor 1932-ben megrendelés érkezett a hollandiai Rotterdam Gas Company-tól 3000 tonna gázcsőre.

A következő évben 2500 tonna vascsövet rendeltek vízművekhez a hollandiai Groningen városból. Később a vállalat vascsöveket exportált Norvégiába, Mexikóba, Egyiptomba és még számos országba. Amikor azonban 1935-től a világban teret nyertek a gazdasági szövetségek, Japán helyzete ismét romlott és végül ezeket az exportokat leállították.

 

Vízvezetékcsövek a kikötőben

 

1937 - A Sakai gyár megnyitása kizárólag a motorok számára

A társaság 1933-ban a Tobata Motorok megvásárlása után növelte motorjainak gyártását és mivel a kereslet tovább növekedett, terveztek egy, kizárólag a mezőgazdasági és ipari motorok előállításával foglalkozó üzemet. 1936-ban 41.860 m2 földterületet vásároltak Kamishizu-ban, Jinsekimura-ban, Senbokugunban, Oszaka prefektúrában (jelenleg Ishizu-cho, Sakai város) és megépítették a gyárat. A gyártást 1937 novemberében kezdte meg.

Az új üzem felépítésével a Kubota arra törekedett, hogy a kelet legnagyobb termelési bázisa legyen. Az új gyárban dolgozó gépek több, mint felét Európából és Amerikából importálták. A cég bevezetett egy új szállítószalag-rendszert és egy központi folyamatirányítási rendszert, amely a gépjárműgyártási tapasztalatokra épült. Ennek eredményeként a motorok gyártási kapacitása megkétszereződött és évi 15.000-re nőtt, ami a teljes nemzeti motorgyártás 55% -át tette ki.

 

 

A Sakai gyár belülről

 

1939 – Alkatrészek gyártása a Kanmon Alagúthoz az Okijama gyárban

Az Okajima gyárat 1917-ben nyitották meg, ezzel a társaság összes öntvényosztályát egy helyre koncentrálták. Amikor az öntőüzem által gyártott termékek iránti kereslet 1933-tól fellendülést mutatott a társaság felvásárolta a környező földeket és kibővítette az üzemét. 

A cég súlyos csapást szenvedett, amikor az 1934. szeptemberi Muroto tájfun elárasztotta az egész üzemet, de 1937-ben befejeződtek a fő helyreállítási munkák és a termelés megtízszereződött a tájfunt megelőző adatokhoz képest.

Az Okajima üzem 13.000 öntöttvas szegmenst gyártott 1939 és 1943 között a Kanmon csatornaalagút építéséhez, amelynek megépítése Japán nemzeti érdeke volt. (A Kanmon alagút Japán első víz alatti vasúti alagútja, ami Honshu és Kyushu szigeteket köti össze és közel 4 km hosszú).

Először készített japán gyár ilyen szegmenseket. Ezeket az alkatrészeket a hengeres formájú alagút szerkezeti alátámasztására használták. Ez a Kubota számára a hasonló szegmensek gyártásának kezdetét jelentették, amelyek sok más alagútépítési projektben is felhasználásra kerültek.

 

Egy, a közlekedési miniszter által ellenőrzöt szegmens

 

 

1940 – 50 éves a Mukogawa gyár

A társaság megalapítása óta eltelt 50 év alatt az 1890-ben 100 jenes tőkével induló, öntési munkálatokat végző cég 24 millió jen tőkéjű részvénytársasággá fejlődött. 1940 októberében több, mint 500 embert hívtak meg a katonai, kormányzati, tudományos és üzleti világból a Sakai üzembe, ahol ünnepséget tartottak az 50. évforduló megünneplésére.

Elkészült a Mukogawa üzem, amelyet a szerszámgépek gyártásának növelése érdekében építettek. Az üzem olyan termékeket kezdett el gyártani, mint például légkompresszorok és emelőgépek bányamunkákhoz. Ezt követően a létesítményt még számos alkalommal bővítették, amit 1943-ban fejeztek be kizárólag ipari gépek gyártására szolgáló üzemként.

 

 

Egy különleges gyártó gép a Funade-cho-i üzemben

 

1945 Bombázások okozta pusztítás 

1945-ben Japán súlyos károkat szenvedett az ismételt légitámadások miatt. A társaság Funade-cho üzemét megszüntették, az ichiokai és tsurumachi, valamint a tokiói telepen kifejezetten nagy pusztítást végeztek a bombázások és az összes többi gyártelep is nagy mértékben károsodott.

A gyárak berendezéseinek károsodása, az anyagbeszerzés nehézségei, valamint az elosztó szervezet megsemmisítése azt jelentette, hogy az ország bányászati és feldolgozóipari termelése 1945 augusztusában csak tizedannyi volt, mint a háború előtt.

A vállalat termelése az 1945-ös üzleti év második felében a legsikeresebb évek adatainak mintegy 44%-ára esett vissza. Az alkalmazottak számát kb. 2000-re csökkentették. Ez drámai csökkenés: az előző évek adatainak körülbelül egytizede.

 

Talajjavítási munkálatokra gyártott traktor